„Volt egyszer egy városka, a városkának volt számtalan girbe-gurba utcája, boltja, postahivatala és …egy takaros kis színháza…”
Ebben a városkában élt, és ebben a színházban dolgozott Ophélia kisasszony, mint színházi súgó. Számos évadot végigizgult a színészekkel együtt, mindig ügyelve arra, „nehogy megakadjon az előadás”. Ám egy napon, a színházacska megszűnt, a színészek szétszéledtek és Ophélia magára maradt. Magányában, egy este, árnyak látogatták meg: az általa jól ismert szerepek és szereplők árnyai. Ophélia játszani kezd velük, sorra feleleveníti a régi előadások hangulatát. Az árnyak mindenhova elkísérik: a piacra, az utcára, a sétatérre. A városka lakói összesúgnak az idősödő hölgy háta mögött: nincs az rendjén, hogy valaki folyton árnyakkal diskurál. Ophéliának nincs továbbá maradása a városkában, úgy dönt, útra kel és megteremti az Árnyak Színháza vándortársulatot. Árny-barátai lelkesen segítenek ebben és hamarosan összeáll a produkció.
Hosszú útra indulnak, kezdetben vonaton, majd automobilon. A társulatot és az előadást a gyerekek és a felnőttek minden országban, minden városban szeretettel fogadják. Eljutnak az óceánig, sőt még azon is túl: Amerikába. A siker nem vakítja el Ophéliát: az marad aki volt, egyszerű súgó, aki soha nem jelenhet meg a rivaldafényben és a reflektorok kereszttüzében. Egy este egy újabb árny kopogtat és kér bebocsátást a truppba. Ő is, akár minden másik árny, szíves fogadtatásban részesül, noha Ophélia tudja, hogy az új árnyat úgy hívják: Halál. Ophélia, a Halál segítségével, végre azzá válhat, ami örök életében lenni szeretett volna: árnnyá. És az Árnyak Színháza, egy új szereplővel bővülve, újabb turnéra indul, egy mennyei színházba, hogy az ottaniak is megismerhessék ezt az előadást.
Teatrul de Păpuși „Puck”
Str. I.C. Brătianu, nr. 23, 400079, Cluj-Napoca, România